Úgy gondoltam, hogy erről a könyvről muszáj írnom értékelést. Nemcsak azért, mert ez egy híres mű, hanem azért is, mert a kedvencemmé vált. Megmondom őszintén, olyat már régen éreztem, hogy alig bírok letenni egy könyvet, és ha mégis muszáj, akkor mindig arra gondolok, hogy hogyan folytatódhat a cselekmény, és vágyom arra, hogy újra a kezembe vehessem. Na, ennél a könyvnél pont ezt éreztem, és már alig várom, hogy folytathassam a Futótűzzel. De előreláthatólag sajnos csak holnap fogom tudni olvasni, mert ma már szerintem nem lesz kellő energiám. Ezt a bejegyzést viszont mindenképpen el akartam készíteni amíg még friss az élmény.
Na de térjünk át a cselekményre. Ha nagyon röviden össze akarom foglalni, akkor azt mondom: pörgős, izgalmas, nagyrészt kiszámíthatatlan. Azért mondom, hogy nagyrészt, mert még mielőtt kiderült, gondoltam rá, hogy esetleg két győztese lesz a párbajnak. De ezen kívül semmi mást nem láttam előre, és ez így volt jól.
A karakterek közül nekem Katniss volt a kedvencem, azért, mert egy bátor, kitartó és talpraesett csaj. Végig azt vártam, hogy az érzelmei komolyabbá fordulnak Peeta iránt, de ez még egyelőre sajnos nem jött be. Ebből a mondatomból talán kiderült, hogy kinek szurkoltam a fiúk közül: Peetának. Azért nem Gale-nek, mert ő csupán a könyv kezdetén szerepelt teljes valójában, a többi oldalakon pedig csak Katniss beszélt róla/gondolt rá. Peetáról pedig most már tudom, hogy egy igazi túlélő, aki nemcsak vicces,humoros, hanem tud komoly is lenni, amikor úgy kívánja a helyzet. Lehet, hogy ez az állásfoglalásom a jövőben változni fog, ez majd kiderül, ha elolvastam a második kötetet. A többi szereplőről igazából nem sok mondanivalóm van, talán annyi, hogy Cinnát Katniss-szel együtt én is nagyon megkedveltem, és remélem, hogy a továbbiakban még szerepelni fog.
Biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára Az éhezők viadal trilógia első részét. Mint már említettem, a kedvencemmé vált, éppen ezért biztos, hogy a kezembe veszem még a jövőben. Remélem, hogy immáron a saját példányomat. :) És most, hogy elolvastam, azt hiszem, jöhet a film is, ami remélem, hogy nem fog csalódást okozni. :)
Kedvenc idézet:
"– Peeta – szólalok meg halkan. – Azt mondtad az interjúban, hogy belém vagy zúgva, mióta az eszedet tudod. Ez pontosan mióta tart?
– Nos, lássuk csak. Ha jól emlékszem, az első tanítási nap óta. Ötévesek voltunk. Rajtad piros skótkockás ruha volt, a hajadat pedig… akkoriban még két copfban hordtad, nem egyben, mint most. Az apám mutatott meg, amikor sorban álltunk a beiratkozásnál – meséli Peeta.
– Az apád? Ezt nem értem – nyögöm ki elképedve.
– Azt mondta: „Látod azt a kislányt? Feleségül akartam venni az anyukáját, de megszökött egy szénbányásszal” – folytatja Peeta.
– Micsoda? Ezt most találod ki! – kiáltok fel.
– Nem, tényleg így volt – erősködik Peeta. – Mire én így szóltam: „Egy szénbányásszal? Miért akart volna hozzámenni egy szénbányászhoz, amikor ott voltál te?” Erre apa azt mondta: „Mert az a férfi olyan szépen énekelt, hogy a madarak is megálltak, hogy meghallgassák.”
Pontozás:
5/5* pont ;)
(jobb katt-->kép megjelenítése-->mentés-->és akár be is állíthatod háttérképnek ´;)