(Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!)
Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!

Először is, beszéljünk kicsit a külsőségekről. Nemcsak a Stray-nek, hanem a sorozat további köteteinek is gyönyörű a borítója , ezért is gondoltam, hogy kezdetnek írok róluk pár sort. Alulra berakok egy olyan képet, amin az összes borító látható, nézzétek meg őket. Nekem legjobban ez a borító tetszik, de mint már említettem, a többi is nagyon szép.

Na de akkor térjünk át a könyv tartalmára. Végre egy olyan fantasy, amiben nem vámpírok, vérfarkasok, angyalok szerepelnek, hanem vérmacskák. Ez igazán egyedivé teszi a könyvet, hiszen én például még nem találkoztam ilyen lényeket tartalmazó sorozattal. Ezen felül cselekményben sem szenved hiányt: bár a fogvatartásról szóló részeket kicsit untam, de ettől eltekintve végig izgultam az egészet.
A szereplőkkel viszont nem egészen voltam kibékülve, hiszen Marc az elején nagyon idegesített, örültem volna, ha csak úgy simán felszívódik, eltűnik a könyvből. Idegesített a már-már beteges birtoklási vágya, és az, hogy nem hagyta békén Faythe-t. De a könyv végére valahogy őt is megszerettem, és beláttam, hogy ő csak segíteni akar Faythe-nek, mert igazán szereti. Így lényegében már egyetlen pozitív szereplő sem zavar. Faythe-nek voltak néha furcsa tettei, mármint néha jobban tette volna, ha befogja a száját. De igazából örülök, hogy van ez a pici hibája, hiszen ha tökéletes lenne, akkor nehezen lehetne vele azonosulni.
Még mielőtt elfelejtem, még két szereplőről említést kell tennem. Az egyik Jace, akinek nagyon szurkoltam, hogy jöjjön össze Faythe-tel. Ez sajnos Marc miatt nem jött össze, és kicsit haragudtam a lányra, amiért játszadozott Jace-szel. Na mindegy, szerintem ez még nem teljesen veszett ügy, majd a többi kötetben meglátjuk, hogy hogy alakul kettőjük kapcsolata.
A másik szereplő, akiről említést kell tennem, az nem más, mint Ryan.  Amikor a könyv elején említést tettek róla, akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha többet olvashatunk róla. Csalódtam benne, hogy nem segített a lányoknak megszökni, de kicsit vígasztal, hogy el fogja nyerni méltó büntetését. Félreértés ne essék, nem szeretném, ha meghalna, mivel szerintem akár még pozitív szereplő is válhatna belőle. Csak azt mondom, hogy kapja meg azt, amit megérdemel. :D

Kedvenc idézet:
"Alig bírtam elhinni, hogy még ugyanazon a napon vagyunk. De elegendő volt egy pillantás az órára, hogy lássam, akármilyen hosszúnak is tűnt a Miguel túszaként eltöltött idő, a másodpercek ugyanolyan ritmusban peregtek végig. Az idő állandó, örök mérték, ami az életemet száz percmutató ketyegésével, ezer inga lendülésével méri ki. Felosztja jó és rossz szakaszokra, amelyekből az előbbiek mindig túl rövidek, az utóbbiak mindig túl hosszúak."

Pontozás:
5/5 pont

Tehát összességében NAGYON tetszett, mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem érdemes belekezdeni a sorozatba. :)

(a nagyobb képért: jobb katt-->kép megjelenítése)

A folytatás: (vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!)

Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.